A HEINRICH-UDVAR ÉS A SCHOPPER LÁNYOK

Az Üllői út és a Mária utca sarkán található Heinrich-udvar és a Tömő utca elnevezése évszázados „házastársi” kapcsolatban van egymással.

A német származású, székesfehérvári születésű Heinrich Alajos (1776-1844) 1809-ben költözött Pestre, ahol egyidejűleg polgárjogot is nyert.  Alajos és fivére, Ferenc (1779-1855) 1827-ben Omoroviczyai előnévvel magyar nemességet kapott Ferenc császártól.  Alajos a pesti polgárőrség adjutánsaként tevékenykedett, majd a pesti községi tanács tagjává választották, Ferenc pedig gabonaszállítással szerzett magának érdemeket; a város megbecsült polgárivá váltak.

A XIX. század közepén Heinrich Alajos vaskereskedést alapított a Belvárosban, Heinrich Alajos és Fiai cégjellel.  Vagyonukat nemcsak a vaskereskedéssel, hanem a politikai háttér ügyes kialakításával is gyarapították.  A család tagjai egy másik kereskedőcsalád sarjaival, a Schopper család leányaival házasodtak össze.  A Schopper család őse Károly, ugyancsak vaskereskedő, nagy szántóterületeket vásárolt a Józsefvárosban, ahol olyannyira fontos személységgé vált, hogy a majorságukon keresztülvezető egyik utcát is róluk nevezték el.  A Schopper Gasset 1873-ban magyarosították Tömő utcára.  A Heinrich-Schopper leszármazottak a városi legendák szerint szigorúan ragaszkodtak a puritán életmódhoz és kereskedő mivoltukhoz.

Az 1900-as években a jómódú cég Józsefvárosba költözött, a régi császári és királyi honvédség laktanyája helyén felépített új székházába, az Üllői út 32. szám alá, amelyet követően az épületet Heinrich-udvarnak nevezték.

Tény: az Üllői út 32. sz. alatti felújított klasszicista épület homlokzatán a mai napig olvasható a “Heinrich-Udvar”, míg a Mária utcai épületrészen a “Heinrich A. és Fiai Rt.” felirat.

Forrás: a Sztrilich család családtörténete (www.sztrilich.hu)

TÁNCSICS MIHÁLY – A REBELLIS MAGYAR POLGÁR

A Dunántúlon, a Bakony lábánál Ácsterészen született 1799-ben. Jobbágyfiú, takácsinas majd felnőttként szerzi meg a tanítói képesítést, ami után jogot tanult, de abbahagyta, mert egyre inkább az irodalom és a magyar nyelvészet érdekelte. Később Táncsicsra óriási hatással voltak az úgynevezett francia felvilágosodás szerzői és eszmerendszere, ráadásul testközelből tapasztalhatta meg a magyar mágnások pazarló és értelmetlen életvitelét. Érdeklődés hamar a közélet illetve a fentálló feudális rend és a szociális problémák felé fordul, aminek köszönhetően hamar a rendszer és cenzúra cékeresztjébe is került. Végül 1847-ben izgatás vádjával elítélték és börtönbe zárták, ahonnan viszont a ’48-as forradalmi események egyik csúcspontjaként a nép kiszabadította. Utána a siklósi kerületben képviselőséget nyert de az egyre jobban radikalizálodó Táncsics idővel már Kossuthtal is konfiktusba került, Munkások Újsága című hetilapját már az új rend is betiltatta. Ezután vásárolta meg közadakozásból ezt a telket, amin később ma a Grundnak is helyet adó lakóházat felépítette.

A szabadságharc leverése után az őt üldöző osztrák hatalom elől egészen elképesztő módon itt, a Tömő utcában álló háza pincéjében bújkált 8 éven át. A ház padlója alatt lakott egy gödörben, egy lóca, sok-sok gyertya és egy bakra állított deszka – ez volt az íróasztala – társaságában, ahonnan természetesen bőszen írta az ellenállásra buzdító röpiratait.

1861-ig élt így, csak egyetlen gondja akadt: a felesége teherbe esett, és nagyon nehéz volt a dolgot megmagyarázni.  Végül kegyelmet kapott, de 1860-ben ismét börtönbe került tüntetés szervezése miatt, ahonnan csak a Kiegyezés évében szabadult végleg, megöregedve és vakon. Az orosházi választókerületben országgyűlési képviselői mandátumot nyer, és természetesen a parlamentben ott folytatta, ahol abbahagyta: a felvilágosodás eszméi által diktált felszólalásainak se vége, se hossza. A hatvanhét után restaurálódott úri rend azonban megelégeli tevékenységét: csakhamar kibuktatják a parlamentből, mindenütt közönnyel, idegenkedéssel találkozik. Az aggastyán napszámosmunkát kénytelen vállalni, majd könyveit árulja hetivásárokon.

Végül 1884-ben ér véget a megrögzött lázadó nehéz, de kalandos és gyönyörű élete.

1956 ÉS A CORVIN MOZI PÉNTÁROSFÜLKÉJE

1956-ban az egyik legfontosabb ellenállási góc a Corvin-közben alakult ki, ahol először néhány tucat, majd több száz felkelő harcolt és vert vissza számos szovjet támadást. Október 24-én telibe találtak egy páncéltörő löveget vontató teherautót, és a löveget a mozi elé vontatták. A történetmesélők szerint egy kalauz, a szolgálati táskáját le sem véve töltötte a löveget, amelyet a mozipénztár fülkéjéből egy zsineggel sütöttek el.  Elég volt a harckocsik lánctalpát eltalálni és ezzel mozgásképtelenné tenni azt, a többi „munkát” már elvégezték a Molotov-koktélok.

A benzinespalackok használatát egy ügyes trükkel kombinálták: az utca közepére felfordított lábasokat helyeztek, amelyeket  a harckocsi közeledtekor húzogatni kezdtek. A korlátozott kilátással rendelkező harckocsivezető így azt gondolhatta, hogy aknákt mozgatnak előtte, és ez megállásra kényszerítette. Ekkor kezdtek el repülni a Molotov-koktélok.

Tény: az összes szovjet harckocsiveszteség fele (20-25 egység) a Corvin-köz előtt keletkezett

Forrás: Ungváry Krisztián – Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában (Budapest, 2012)

A JÉZUS SZÍVE TEMPLOM ÁLRUHÁS PAPJAI

A jezsuiták 1853-ban újból betelepültek missziós tevékenységükkel a magyar fővárosba. Központjuk a a Belső-Józsefvárosban (egykori nevén Pacsirtamező) választották ki. Itt a Kálvin tér, a Múzeum körút, a Bródy Sándor utca, a József körút és a Baross utca által határolt területen a XIX. század utolsó harmadában rendkívül nagy számban telepedtek meg a változatos feladatokat ellátó katolikus intézmények, szerzetesrendek. Ennek nyomán később “Kis Vatikán” vagy “Kis Róma” néven is emlegették a környéket.

A budapesti megtelepedés után, a hívek szorgalmazására, részben közadakozásból saját templomot emeltek a Scitovszky tér (ma Lőrinc pap) és a Mária utca sarkán. A Jézus Szíve Templom alaposan megszenvedte a XX. század történelmét. Az itteni jezsuita papok 1944-ben zsidókat bújtattak a pincében: többszáz embert mentettek meg azzal a trükkel, hogy az ostrom idején szereztek két SS-egyenruhát, és mivel egyéb más nyelvek mellett németül is folyékonyan beszéltek, magasrangú tiszteknek kiadva magukat elküldték a templom kapujából a zsidókra vadászó csapatokat. Megdöbbentő, de ugyanezt a trükköt játszották el később a pesten bújkáló nácik védelmében is: a Vörös Hadsereg tiszti uniformisában álltak ki a kapuba, és tökéletes oroszsággal küldték át másik utcákba az SS-tiszteket kereső szovjet katonákat.

Tény: a mindenkit egyformán megsegítő, emberbarát papokat kivétel nélkül internálták: mindannyian a munkatáborban haltak meg.

Forrás: Beyond Budapest, index.hu

A PAPOK PRÁTER UTCÁJA

A Práter utcát a hagyományok szerint a papnevelde kertjét művelő kispapokról nevezték el Fraternak, és később ezt formálták át Práternek. Más kutatók szerint neve az olasz prato (mező) szóból ered. Így-vagy úgy, a Körúttól az Illés utcáig húzódó bő kilométernyi utca mindkét oldalát sokáig kertek szegélyezték. A végleges kiépülés után a Práter ma felvillantja a kerület jellemző építészeti arcait, a XIX. század végének körúti hangulatát, a leromló slum negyedet, az üres grundokat, a lakótelepet és az új építésű házakat is. Az utca különleges telepét alkotják a középső szakaszon húzódó ún. „papházak”, amelyeket a katolikus egyház épített 1911-ben.

A kerület egykori lakosa, a színészlegenda, Benkő Gyula így mesélt erről: „a Práter utca és a Szigetvári utca sarkán, egy kétemeletes ház második emeletén laktunk. Szegényes környék volt ez, kereskedőkkel és iparosokkal. Valamiféle átmenetet jelentett a Buda felé eső földszintes putrik és a szomszédságukban épült, úgynevezett »papházak« között, amelyek egyházi vállalkozásban épültek. Ezekben már komfortosabb lakások voltak, előszobával, fürdőszobával, a módosabb emberek lakták, orvosok, tanárok, ügyvédek: a civilizáltabb középosztály képviselői. A sor végén, ahol az építkezés abbamaradt, volt egy nagy tér – mi »papgödörnek« hívtuk -, körülbelül akkora lehetett, mint egy sportpálya, s itt töltötte szabadidejét a környék fiatalsága, közöttük én is. Futballoztunk, bicikliztünk, szaladgáltunk, éltük a gyerekkorunkat.”

Komfortosságuk ellenére a papházak sem tökéletesek, mert a Füvészkert melletti egykori mocsaras területre, cölöpökre épültek. A tartócölöpök egy része meg is süllyedt, ezért a lakások egy része szabályosan „lejt”.

Tény: a papgödör, – bár a régóta itt lakók továbbra is így emlegetik, –  1967 óta Molnár Ferenc nevét viseli.

Forrás: Práterblog, Magyar Narancs